Orfű

Orfű a Baranya megyei Hegyháton, a Mecsek hegység északnyugati "hátánál", Pécstől 16 km-re elhelyezkedő üdülőfalu. A völgy korábbi öt ősi települése (Orfű, Mecsekrákos, Bános, Mecsekszakál és Tekeres) formálódott az elmúlt jó harminc év alatt - a természeti értékek lehetséges megtartásával, sőt gyarapításával - az ember beavatkozása révén ezerarcú, mégis egységes, Európa szerte ismert üdülőterületté. A mindössze 800 lelket számláló település kisvárosnyi (445 hektáros) belterületén lakó- és üdülőövezetek, tavak (az orfűi, a Pécsi és a Herman Ottó tó, összesen 113 hektár vízfelülettel), erdők, ligetek és szépen rendben tartott parkok adnak helyet a nyári üdülési szezon napi 10-15 ezres vendégseregének, amely panziókban, magánszállásokon, kempingekben és ifjúsági táborokban talál elszállásolási lehetőséget. Az üdülővendégek szórakozását, kikapcsolódását, pihenését és ellátását strandok (köztük az ország legnagyobb feszített víztükrű, 6000 m2-es medencéje és a tóból lekerített fürdőhelyek), fejlett kereskedelmi és vendéglátó hálózat, sportpályák, lovardák, zenés és műsoros rendezvények szolgálják. Megnyugtató érzés, hogy a nyári szezonban helyben 24 órás orvosi ügyelet vigyázza a vendégsereg egészségét. Az üdülés, pihenés, vízisportok űzése mellett elsősorban a horgászat, vadászat és környék természeti értékeinek gyalogos - autós megismerése jelenthet kellemes kikapcsolódást. Érdeklődésre tarthatnak számot a helyi védettségű régi lakóházak (ezek közül is főleg Tekeres faluképe), a Malom-múzeum (Magyarország egyetlen, ma is működő vízimalma! Nyitva: kedd-vasárnap, 10-17 óráig Az egykori mekényesi szárazmalom és a Nicsinger-malom bemutatása idegenvezetéssel Igény szerint, bejelentkezett csoportoknak: Kenyérsütési bemutató hagyományos eljárással, hagyományos receptek alapján Érdeklődni: Füzes Péter, Telefon: +3620/433-0947), a természetvédelmi területek és a Mecsek hegység erdő-borította hegyláncai. Közvetlen közelben olyan további üdülőhelyek találhatók, mint a cseppkőbarlangjáról híres Abaliget (3 km), a melegvizes strandjáról ismert Magyarhertelend (5 km) és Sikonda (10 km). Orfűn minden adottság megvan a zavartalan kikapcsolódáshoz, pihenéshez. A természeti adottságok mellett az infrastruktúra teljes kiépítése, a folyamatban lévő és tervezett fejlesztések a települést Európa egyik legvonzóbb idegenforgalmi központjává tehetik.

 

Villány

 

Régészeti ásatások alkalmával a Villányi-hegy lábánál megtalálták azt a rómaikori villát, amelynek házi oltárán a bor tárolására alkalmas cserépedény is elõkerült. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy ezen a submediterrán tájon már 2000 éve a szõlõ és a borkultúra jelen van.A magyarok, a rácok és késõbb a németek (dunai svábok) folytatták ezt a nemes hagyományt. A német telepesek a magukkal hozott vörösbort adó fajtát, az oportót úgy honosították meg, hogy az alapja lett a mai vörösbor kultúrának. Itt élt és alkotott Teleki Zsigmond szõlõnemesítõ, aki világhírnévre tett szert az általa elõállított alanyfajtával, amely a filoxéravész után a szõlõszaporítás máig használt módja szerte a világon. Munkásságát a Bormúzeumban ismerhetik meg. Eme történelmi múltra és a mai magas színvonalú borkultúrára tekintettel nemzetközi zsûri adományozta 1987-ben a városnak a SZÕLÕ és a BOR VÁROSA címet. Egy évre rá megalakult a VILLÁNYI BORÕRÖK BORRENDJE melynek a legkiválóbb borászok a tagjai. A város minden utcájában táblák jelzik hol kóstolható, hol vásárolható a kiváló minõségû villányi bor. A magas minõséget az itt elsõként megalakult BORÚT EGYESÜLET is vigyázza akiknek szervezésében szállás és étkezési lehetõségekrõl is gondoskodtak. Panziók és igényesen kialakított magánszállások, valamint NÉGY kiváló étterem között lehet választani. Fõ rendezvény a Villányi Vörösbor Fesztivál, amit minden évben október elsõ hétvégéjén háromnapos rendezvényként tartanak meg. Ezen a szõlõsgazdák mellett, a város fiataljai ünneplik az új bort a Kékoportót, amelyet az idelátogató vendégek is megkóstolhatnak a borkútból vett mintával. Az ünnepen a magyar borrendek díszruhás felvonulása, valamint a népiegyüttesek, zenekarok és tánccsoportok láthatók, hallhatók. A három-nemzetiségû Baranya- a testvérvárosok- és a szomszédos Horvátország küldötteinek díszes felvonulása felejthetetlen élmény minden résztvevõ számára. Az ünnepet három napos vigalom zárja, amelyre 15.000 ember látogat el évente Villányba. Európai bordalfesztiválként ismert a másik nagy rendezvény, amelyre a jelentkezõk a kontinens bordalait hozzák Villányba-Pécsre. 

 

Nevezetességek, látnivalók:

- Villányi kálváriadomb

- Villányi bormúzeum

- Nagyharsányi szoborpark

- Máriagyűdi katolikus templom

- Siklósi vár és a török dzsámi

- Palkonyai kupolás templom

- Bólyi Mezőgazdasági Múzeum

- Nagynyárádi kékfestő manufaktúra

- Mária szobor Kisjakabfalva

- Pécsváradi vár megtekintése

- A mohácsi csata emlékhelye Sátorhelye

- Szerbtemplom Dunaszekcső

- Sellyei arborétum

- Szigetvári vár

 

Harkány 

 

A középkori Harkány (Nagh Harkan)település neve egy 1323-ból származó írásban bukkan fel először , ám a település már csaknem 1000 évvel azelőtt lakott volt ezt bizonyítják a mai Harkány területén és környékén talált, hunoktól és avaroktól származó emlékek. A gyógyvizet 1823-ban Pogány János gyűdi csatornaásó munkás fedezte fel, érezve, hogy az árokból felbuzgó meleg víz gyógyítóan hat fájó lábára. Miután a kémiai elemzések is bizonyították a víz gyógyító erejét, megkezdődött a település fejlesztése (még a Batthyányak idejében) és ez, az azóta eltelt több mint 150 esztendő alatt a mai, egymillió fős vendégforgalomhoz vezetett. Harkány Magyarország, valamint Baranya megye déli részén található, 8 km-re a horvát határtól. Neve feltehetően Töhötöm fia, Horka (Harka) nevéből ered, amelyet 1323-ban említ először írásos emlék, Nagh Harkan néven. Harkány város lakónépessége 1998. évben 3.345 fő volt, 2003-ban 3588 fő de vonzáskörzete és a több, mint 3.000 üdülőegységben tartózkodó vendégek révén átlagosan napi 20-25 ezer emberről kell gondoskodnia (novembertől áprilisig 15-20 ezer, májustól októberig 25-30 ezer emberről). 1977-ben Harkányhoz csatolták Terehegy kistelepülést, ugyanebben az évben nagyközségi rangot is kapott. Közigazgatási központ lett 7 társközséggel: Ipacsfa, Kovácshida, Drávacsepely, Drávaszerdahely, Márfa, Rádfalva, Diósviszló. Az 1990. évi rendszerváltás meghozta a kistelepülések önállósodását, és Harkány segítségével két önálló körjegyzőséget hoztak létre. Ennek ellenére a város térségi szerepét megtartotta, és fokozatosan erősíti. A több, mint 10.000 lakost számláló szomszéd várossal, Siklóssal sok tekintetben kölcsönhatásban van, és további településekre vonatkozóan is közös a vonzáskörzetük. A hagyományos kisvárosi funkciókat és azok térségi hatását messze meghaladja Harkány idegenforgalomban betöltött szerepe. Baranya, Somogy és Tolna megye legjelentősebb gyógyidegenforgalmi központja. A gyógyidegenforgalom, a konferencia, a rendezvény és a sportturizmus hatása túlnyúlik az országhatáron. A város meghatározó gazdasági egysége a Gyógyfürdő Rt. Harkány szellemisége, kulturális- és sportélete, partnerkapcsolatai (1991-ben Bruchköbel, 1995-ben Crikvenica, 2002-ben Szczawnica lett testvérvárosunk) terén is sokat fejlődött, ami a közösségi hozzáállás erősödését is mutatja. Harkány - elmúlt 8 esztendejének eredményes közművelődés-politikáját igazolja a helyi televízió, az újság, a zeneművészeti csoportok, a nyugdíjas klub, a sportegyesületek jelenlegi színvonalú működése, illetve létrejötte. A rendezvények szerepe fokozatosan felértékelődött, számuk egyre több, és egyre szélesebb körben jelennek meg. A rómaiak által honosított szőlőkultúra a 257,5 ha-os szőlőhegyen ma is virágzik, és része a Siklós-villányi történelmi borvidéknek. A település fejlettsége, térségi szerepe, kiemelkedő idegenforgalmi jelentősége és a helyi közvélemény elvárása indokolta a képviselőtestület döntését, amely szerint kezdeményezi Harkány nagyközség várossá válását. Az elhatározást követően 1999. július 1-én Harkány, a köztársasági elnök döntése alapján városi rangot kapott. 

 

Gyógyfürdő 

Harkány, Európa legészakibb mediterrán területe, ahol 1823 óta működik a messze földön híres gyógyfürdő. Az itt feltörő kénes gyógyvíz oly gazdag különböző hatóanyagokban, mintha a természet kifejezetten az ember gyógyítására fakasztotta volna. A Harkányi Gyógyfürdőben persze nemcsak a gyógyvíz spontán hatása érvényesül. Természeti adottságai kitűnőek, kedvező az éghajlata, a gyógyfürdő mikroklímája, az évi napsütéses órák száma: 2100-2200. A világhírű Harkányi Gyógy- és Strandfürdő, az év minden napján várja a gyógyulni, pihenni vágyókat. Nyáron a nyugalmas, több hektáros gyógykert, télen a fedett fürdőcsarnokok, a kényelmes pihenők, valamint az épületekből közvetlenül megközelíthető medencék teszik ideális üdülőhellyé Harkányfürdőt. A mozgásszervi, izületi betegségek megelőzésében-gyógyításában, csontritkulás, krónikus nőgyógyászati gyulladá-sok, valamint a nyirokkeringés zavarainak javításában nagyon szép eredmények érhetők el egy-egy harkányi kúra során. Önálló rheumatológiai szakorvosi szolgálattal, korszerű gyógyászati berendezésekkel és hatékony eljárásokkal állunk vendégeink rendelkezésére, ahol idegen nyelven beszélő kollégák segítenek. A gyógykezelések hatásossága a gyógyfürdőzéssel együtt alkalmazva jelentősen nő. A vendégek, a fürdő rheumatológus szakorvosainak előírása szerinti, komplex ellátásban részesülnek, mely tartalmazhat természetgyógyászati-, balneo-, mechano-, elektrotherapiat, iszapkezelést és gyógytornát.

 

Siklós

 

Siklós, Magyarország legdélibb városa, történelmi és műemléki nevezetességeiről ismert kb. 10.700 lakosú település, amely egyben a térség kulturális, kereskedelmi és gazdasági központja. 1977.04.01-én csatolták hozzá Máriagyűd falut és avatták várossá, amely nem tekinthető áprilisi tréfának, hiszen Siklós már a középkor óta mezővárosként a nagy kiterjedésű birtok, majd a járás "lelke", ahol a nélkülözhetetlen intézmények, mint kórház, bíróság, gimnázium és szakiskola is helyet kaptak. A települést délről a Dráva-síkság, északról pedig a Villányi hegység határolja, s eme földrajzi elhelyezkedés is igen jelentősen befolyásolja az időjárást. A hegységtől délre kialakult egy speciális, szubmediterrán mikroklíma, itt a földközi-tengeri hatások sokkal erősebben érvényesülnek, mint általában máshol az ország területén. A meleg déli szelek könnyen elérik e tájat, a hideg északi szelektől pedig védi a hegység, ill. távolabb a Mecsek. A környék alapkőzete is igen fontos szerepet játszó helyi hőmérsékletszabályzó tényező, ugyanis a mészkő – amely itt jellegzetes – gyorsan felmelegszik, napközben tárolja ezt a hőt, majd éjjel újra kisugározza. Mind e hatásoknak együttesen köszönhető, hogy ez, az erre a környékre jellegzetes mikroklíma alakult ki, melyre jellemző a korai tavasz, forró nyár, hosszú ősz, enyhe tél, s amely továbbá a vegetációban is megnyilvánul. Az éghajlat alapvetően fontos eleme a napsugárzás, bár Magyarországon nem itt a legtöbb. A napsütéses órák száma errefelé évente 2050-2100, ami körülbelül 100 órával alacsonyabb, mint a legtöbb napsütést élvező délalföldi területeken, de még mindig jelentős. Az évi középhőmérséklet 11 Celsiusfokot meghaladja, s ami jól mutatja a Villányi-hegység éghajlatbefolyásoló szerepét, hogy a hegységtől északra 2-4 fokkal általában alacsonyabbat mérnek, mint a déli oldalon (nyugat-keleti vonulata felfogja a mediterrán cirkulációs hatásokat). Országosan a fagyos, téli, zord napok száma itt a legkevesebb (20-25 között), itt a leghosszabb a fagymentes időszak, s a nyári forró napok száma is itt a legtöbb ( 70-80 nap ). A csapadék évi átlagos mennyisége 676 mm. , ami a megyén belül elégtelen nedvességű, mérsékelten száraznak minősül. Mindez a természeti környezet is nagy szerepet játszott a település kialakulásában. Már az i.e. X. században a vaskori emberek felismerték ezen adottságokat, mert ettől kezdve folyamatosan lakott volt e terület. Az i.e. III.–IV. században kelta pannonok és illírek éltek itt, majd időszámításunk kezdete körül a Római Birodalom foglalta el, akik a II. században kiépítették az összefüggő úthálózatot. Ennél a helyi lakosok korábban használt hagyományos kereskedelmi útvonalait is figyelembe vették, így alakult ki a Villányi- hegység déli részén futó, Mursát (Eszéket) és Sopianaet (Pécset) összekötő főút. Siklós környékén több római villát is magtaláltak és kiástak (Máriagyűdön és Nagyharsányban) , ám az itt épült Serena települést és castrumot sajnos nem (talán éppen a mai várdombon állt, a vár helyén, és romjainak helye adott volt a később felépült vár számára). Annyi viszont bizonyos, hogy a várdombtól délre római kori temető maradványait tárták fel. A VII. századból több avar sírt ástak ki, amelyek a IX. századig itt élt nép hagyatékai. Magyar törzsek Baranyában csak a X. század utolsó harmadában telepedtek le, s a sírleleteket vizsgálva a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy e vidéket a fejedelem mondhatta magáénak. A város nevét egy 1191-ben keltezett oklevélben olvashatjuk először, mint a Kán nemzetségbeli Siklósi család lakhelyét és birtokának központját, s hogy eredetileg azt nevezték el a családról, vagy fordítva történt, azt ma már nem lehet tudni, bár valószínű, hogy Siklós a család első birtoka lehetett, s így névadóvá is válhatott. Magát a várat első ízben egy 1294-es oklevél említi, már mint meglévő virágzó várat és települést, amely már ekkor vásároshely volt. A település története a továbbiakban nagyvonalakban megegyezik a váréval. A már felvázolt különleges szubmediterrán mikroklímának is köszönhető, hogy az ország egyik legrégebbi és legkiválóbb borvidéke is a Villányi-hegység lejtőin alakult ki, a Villány-Siklósi borvidék. A honfoglaló magyarok – bár valamilyen szintű borkultúrát magukkal hoztak – átvették az itt talált régi római hagyományokat, a kettő idővel keveredett, s így a mai magyar borkultúra is igen nagy mértékben kapcsolódik ehhez a vidékhez, itt élt ugyanis a Bor nemzetségből való Bor vitéz is, aki a helyi nedű lelkes híve, s szorgalmas támogatója volt. A hagyomány szerint a nemes ital róla kapta magyar nevét. A török megszállás után szerb és horvát menekültek érkeztek erre a vidékre, akik magukkal hozták a vörös bor termelésének szokását (előtte csak fehér volt itt található), s mint hogy Villány területének termőtalaja a vörös szőlő termesztéséhez kiválóan alkalmas, így a borvidék fokozatosan két részre osztódott. Siklósra a fehér borok jellemzőek, s Villányban elsősorban vöröset találhatunk.

 

Mohács

 

A városról Mohács térségében már az őskorban megtelepedett az ember, de először csak az árvízmentes környező dombokat szállta meg. Első okleveles említése 1093-ból való, amiből megtudhatjuk, hogy a falu lakói a püspök jobbágyai. Többségükben mezőgazdasági foglalkozásúak voltak, de szép számmal akadtak közöttük halászok is, akik nemcsak a Dunán folytattak halászatot, hanem a halastavakban is, melyeket az időszakosan elárasztott területeken alakítottak ki. A kis falu fejlődése egyenletes volt, s 1408-ban már mezővárosi jogokat kapott. Amikor 1526-ban II. Lajos király seregével a török elé vonult, utolsó éjszakáját itt töltötte, a hagyomány szerint, a püspök házában. Itt írta meg nevezetes levelét, melyet így fejezett be: "cito, cito, citissime", azaz "sebesen, sebesen, nagyon sebesen", vagyis jöjjetek segíteni. A tragikus kimenetelű csata augusztus 29-én zajlott le a Mohács alatti síkságon Majs, Sátorhely, Udvar közelében, Kölkedtől délnyugatra. A túlerő győzött, a magyaroknak csaknem a fele elesett a csatában, a vezérek jó része is. A menekülő király a nagy esőzések következtében felduzzadt Csele-patakba zuhant, s belefulladt a vízbe. A csata után a törökök felgyújtották ugyan a várost, de hamarosan újjáépítették. A palánkvár falait helyreállították, a várost közigazgatási központtá jelölték ki. A Dunán élénk hajóforgalom zajlott akkoriban is, és a város jelentősen fejlődött. Ebben az időben a magyarok egy része átköltözött a biztonságot jelentő szigetre. Sokan végleg ott is maradtak, létrehozva a túlparti települést, Kis-Mohácsot. A nagyharsányi csata (1687. augusztus 12.) után a törököt kiűzték Baranyából, ekkor Mohács is felszabadult. A XVIII. században alakult ki ez a soknemzetiségű város. Az itt élő magyarok, horvátok mellé nagy számban telepedtek le rácok (szerbek) is, majd később németek. A nemzetiségek a városban egymástól elkülönülve éltek. Önálló negyedekbe tömörültek a református magyarok, a katolikus magyarok, a sokácok, a szerbek és a németek is. Mohács hosszú ideig rendezett tanácsú város volt, élénk kereskedelemmel és kisiparral. Az itt kikötő hajók áruit a mohácsi piacon értékesítették a kereskedők, ugyanakkor elszállították a város termékeit a távoli piacokra, így a fekete korsókat is. A Dunán át évente mintegy 400 ezer mohácsi fekete edény jutott el Szlavóniába és Bácskába. Az 1880-as években 116 korsós mester dolgozott a piaci igények kielégítéséért. Mohács mindig a dunai forgalom egyik fontos helye volt. Az utasszállító és teherhajók itt "szeneltek". A szenet a pécsi bányákból szállították, kezdetben szekereken, később Pécs első vasútvonalán, amelyet Üszögpuszta és Mohács között 1854-ben nyitottak meg. A város nagyobb arányú fejlődését a XIX. században a gőzhajózás jelentette. 1840 óta mezővárosi rangot élvezett. 1871-ben városi címét nagyközségre minősítették vissza, s csak 1924-ben lett újra város. Ezután épülhetett fel több fontos középülete, így a fogadalmi templom és a városháza is. A jelentős építkezéseket segítette a mohácsi csata 400 éves évfordulójának megünneplése. A II. világháború alatt a város komoly károkat szenvedett. Elpusztult 106 épülete és 365 ház is megsérült. 1945-ben ismét termelni kezdtek a korábbi gyárak, így a Selyemszövő gyár, az Öntöde, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat, a malom, s közben újabb üzemek létesültek, melyek közül a Farostlemezgyár máig kiemelkedő. Eredetileg itt akarták felépíteni az 1950-es években a Dunai Vasművet, de az akkoriban "ellenséges" Jugoszlávia miatt inkább Dunapentele (Sztálinváros) mellett döntöttek. Nemcsak országosan, hanem határainkon túl is nagy érdeklődésre és részvételre számíthat a mohácsi busójárás, a télbúcsúztató, tavaszköszöntő farsangi ünnepség, amelyre az egész város apraja-nagyja készül. 

 

Látnivalók 

- Kanizsai Dorottya Múzeum: Szerb utcai kiállítás. Az 1923-ban alapított múzeum Szerb utcai állandó kiállítása az 1526. évi mohácsi csata történetét mutatja be. A múzeum nevét Kanizsai Dorottyáról, Perényi Imre nádor feleségéről kapta nevét, aki a hagyomány szerint 1526-ban eltemettette a gyászos csatamezőn maradt halottakat. A gyűjteményben mintegy 12 500 néprajzi, 4000 történeti tárgyi emléket őriznek, tekintélyes a történeti valamint néprajzi adat- és fotótár. Az intézmény munkatársainak fő kutatási területe Mohács és környékének története, népélete, valamint a helyi és magyarországi délszláv kultúra. A mohácsi múzeum egyben a magyarországi délszlávok bázismúzeuma is. 

- Lengyel hősök emlékműve: Az 1526-os mohácsi csatában elesett 1600 lengyel katona tiszteletére 1931-ben emelt emlékoszlop Lechner Jenő építész és Martinelli Jenő szobrászművész alkotása. 

- II. Lajos emlékmű: A várostól északra - a városba vezető út és a Csele-patak kereszteződésében - áll a II. Lajos-emlékmű. A hagyomány szerint az 1526-os csata után ezen a helyen lelte halálát a király. 

- Brodarics István domborműve: A Brodarics Téri Általános Iskola udvarán Bosnyák Mihály mohácsi művész bronzból készült domborműve emlékeztet Brodarics Istvánra, a mohácsi csata résztvevőjére, az események krónikására. 

- Római katolikus emléktemplom (Nagyboldogasszony): A bizánci stílust követő, historizáló fogadalmi templomot a mohácsi csata 400 éves évfordulójára emlékezve építettek - 1929 és 1940 között - Árkay Aladár és Árkay Bertalan tervei szerint. Mohács, Széchenyi tér .

- Csatatéri kápolna (Fájdalmas Szűz): Az emlékkápolnát 1816-ban Király József pécsi püspök építtette az ütközetben elesettek emlékére. A klasszicista stílusú kápolnát többször felújították, átalakították. Mohács, katolikus temető.

- Mohácsi történelmi emlékhely, szoborpark: A mohácsi csatamező temetkezési helyén a csata 450. évfordulóján, 1976-ban nyílt meg a történelmi emlékhely. Mohács, külterület. 

- Kanizsai Dorottya Múzeum: A kiállítóhelyet 1976-ban létesítették a Kanizsai Dorottya Múzeum délszláv anyagának bemutatására. Az állandó kiállítás címe: Magyarországi horvátok, szerbek és szlovénok népviselete és népművészete. Mohács, Városház utca 1.